2010. április 21-én este unalmasan üldögéltünk Lizivel a szobában. Átgondoltam az elkövetkező napokat és rá kellett jönnöm, a legjobb volna, ha Yoda már aznap hazajöhetne, mert csütörtökön délelőtt otthon vagyok, aztán hétvégén megintcsak, így nem kellene egyedül lennie. Felhívtam Ancsikát, aki épp állatorvoshoz készült a minikkel, de mondta, hogy nyolc után már otthon lesznek és végülis nincs akadálya, hogy Yoda-t elhozzuk.
Kocsiba vágtuk magunkat és elmentünk kutyakaját venni, majd elindultunk Isaszegre. Ancsiék néhány perccel érkeztek csak hamarabb, mint mi. Belépés előtt az immáron szokásos cipőfertőtlenítés, majd a házba érve Manci kitörő öröme és Peti "széttépem az ellenségem" kiabálása fogadott.
A kiskutyák rengeteget nőttek. Bent játszottak a helyükön, aztán Yoda-t meg Villámot "szabadlábra" engedték egy utcsó játék erejéig. Ancsika kislánya, Gabi sírva fakadt, nehéz is lehet megválni egy ilyen édes csöppségtől. Mancika is érezte, hogy egy kölykével kevesebb nyúzza a továbbiakban, nehéz is volt emiatt a lelkem egy kicsit. Viszont már nagyon vártam, hogy Yoda körülnézzen az új otthonában. Elköszöntünk hát egymástól és én megígértem Gabinak, hogy mindig írok a kiskutyáról, hogy ne legyen annyira szomorú. Lizi ölbekapta Yodát és elindultunk.
Az út elején volt egy kis cicanyávogás, Lizi majdnem rá is kontrázott, puszta szolidaritásból. Óvatosan vezettem. És naná, hogy visszafelé ha nem is eltévedtem, de nem arra mentem, amerre akartam. Így aztán rövid időn belül Cinkotán kötöttem ki. Hátam mögött egy idióta úgy gondolta, hogy kevés neki az általam diktált nyolcvan km/h-s tempó lakott területen és kielőzött. A bibi csak annyi volt, hogy jöttek vele szemben. Sikerült elkerülnie az ütközést és nem is lett volna semmi baj, ha nem veszíti el az uralmát autója felett, aminek köszönhetően előszőr kilengett jobbra, aztán balra, majd ezt a látványos jelenetet megismételve megpördült, kishíján belecsapódott egy, az út szélén parkoló autónak, majd megállt velem szemben. Köpni-nyelni sem tudtam, zabszem pozitív élmény volt. Én már időben lefékeztem, kiraktam az elakadásjelzőt. Valahogy éreztem, hogy gáz lesz. Yoda az egészet végigaludta.
Végre hazaértünk. Letettem a kis tököst az előszoba járólapjára. Azonnal otthon érezte magát. Szaglászott, evett-ivott, játszott. A kaja-piának köszönhetően értelemszerűen jött a pisi-kaki is. Ahogy elkezdett helyezkedni, azonnal ráraktam az ilyen célokra szánt újságpapírra, majd amikor sikeresen elvégezte a dolgát, agyondícsértem. A harmadik nagydolognál már tudatosan odament szaglászni és végezte a szükségleteit. Baromi büszke voltam. Lizi közben megfürdött, fogat mosott és elment aludni. Nekem ez nem ment ilyen egyszerűen, mert Yoda olyan hisztit levágott, hogy nem volt szívem egyedül hagyni. A fürdőszobában volt egy piros lavór, beletetem egy puha, világoskék plédet és beletettem a kiskutyát, amíg fürödtem. Mire végeztem, beájult.
Gyorsan írtam egy mailt Ancsikának, küldtem fotókat is, majd aludni tértem. Volna. Ha Yoda hagyott volna, de nyivákolt a családja után, teljesen érthető módon. Fogtam a lavórját és az ágyamhoz húztam. Kezemet lelógattam, ő beletúrta karikatúraszerű, ráncos pofiját és elaludt. Reggelre úgy éreztem magam, mint a bádogember az Ózból. Yoda viszont kipihent volt és vidám. Az éjszakai alvást egyetlenegyszer szakította csak meg, amikoris pisilt-kakilt csodálatomra az újságra. Aztán játszani akart, de ezt nem hagytam neki, szigorúan visszaparancsoltam az "ágyába". Mit volt mit tenni, elaludt. Így telt az első esténk, közösen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése