Pénteken felhívtam az állatorvost, hogy mit szólna, ha Yodát elereszteném páromék kertjébe. Hozzátettem, hogy lenne ott rajta kívül két másik eb is, akik oltva vannak. Mivel zöld lámpát kaptunk, szombat délelőtt kimenekültünk a városból át egy kevésbé koszosba, Érdre és Yoda felfedezett egy új világot. Egyszerűen imádta a szabadságot. Élvezte, ahogy félelemben tartja Ricsit, az Angol szettert, aki méternél közelebb nem is mert menni hozzá. Ez érthető egy ilyen félelmetes kiskutya esetében. Egész nap rohangált és irtotta a pitypangot, mert próbált futni, már amennyire ez kivitelezhető ekkora lábakkal, kergette a labdát, határozottan az volt az érzésem, hogy focizni tanul. Aztán persze kipukkadt, órákon át aludt.
Éjszaka volt nyafi, ami részben az idegen helynek, másrészt az ipari mennyiségben elfogyasztott pitypangnak volt betudható, plusz kissé megszaladt a kezem a kutyatáp porciózásánál. Eredmény: reggelre összepisilt-kakilt fekvőhely (most már tuti, hogy nem minden esetben tud kimászni.) és nyakig dzsuppis bűzölgő kutya. Így aztán megvolt az első fürdetés, amit jól viselt.
Vasárnap alig aludt, nagyon vidáman fedezte fel a kert eddig titokban maradt részeit és versenyt futott egy gyíkkal is, szerintem a gyík győzött.
A hazautat szokás szerint végig aludta. Éjszaka pedig nyafogott, kijöttem, megsimogattam, majd rájöttem, ha rögtön ugrok minden nyüszire, rá fog szokni és soha többé nem lesz egyetlen átaludt éjszakám sem. Szigorúnak kell lennem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése