Reggel úgy döntöttem, Yoda is velünk jön a sulihoz, ahol Lizit kiteszem a kocsiból. Nem akartam egyedül hagyni, meg örültem volna, ha szokja az autózást.
Elindultunk hát. Iskolatáska, szemetes zsák, ridikül, satöbbi, plusz Yoda, plusz hogy zárjam be az ajtót? Aztán lent kidobtuk a szemetet, ennyivel kevesebb a motyó, de így sem egyszerű az autóba beülni, pedig egy Saab 900-as nem kis kocsi.
Yoda egész odafelé úton Lizi ölében szunyókált, nem zavarta a zötykölődés. Amikor a kislány kiszállt, a kiskutya magára maradt az anyós ülésen, amit nagyon zokon vett és nemtetszését ki is fejezte hangos macskanyarvogással. A napellenzőn eddig a napig egy plüss malacka inzultálta a szintén plüss malackát, most viszont az előbbit be kellett áldoznom kis drágám megnyugtatásának céljából. Mire hazaértünk, Yoda plasztikai műtéttel eltávolította a mackó fülét, majd mint aki jól végezte dolgát, elájult.
Itthon aztán megreggelizett és játszott egy nagyot a szobában, ami abból állt, hogy a szőnyeg mintáit tartotta rettegésben. Ha nem viselkedtek jól, Yoda azonnal móresre tanította őket. Nem úgy van az, hogy csak úgy unalmasan oda vannak csinálva a burkolatra. A játéknak drágasszágom inkontinenciája vetett véget, meg az én hangos "Yoda neeeeee!!!!!" kiáltásom, amire persze úgy összeugrott a hólyagja, hogy felesleges volt az újságra pakolnom őt. Tíz perc múlva azért csak sikerült néhány cseppet kipréselnie magából ,hogy végre békén hagyjam és mehessen aludni. A helyét képező lavórba bemászni egyébként nem tud, ki viszont annál inkább, ezért beletettem, betakargattam, aztán szuszogás órákig. Én közben hajat mostam, megszárítottam, de mindez nem zaklatta fel, csicsikált tovább. Fél kettőre mentem Liziért, naná, hogy Yodával, ez nem is kérdés, majd hazahoztam őket és elmentem dolgozni, ahonnan tekintettel kisgyermekes állapotomra hamarabb hazajöhettem, hála a nagyon megértő főnöknőmnek. Mert van még ilyen főnök.
Hazaérvén minden a legnagyobb rendben volt, bár lányom aggasztónak találta, hogy a kutyus pocakja három másodpercenként nő. Megnyugtattam, hogy ez általában így van, ha az állat levegőt vesz. Este kilenc körül a párom, Kornél is betoppant. Ő akkor látta életében először Yoda-t. Totál belezúgott, éjfélig játszott vele. Velem meg nem "játszott", mert mire ágyba került, én jóformán már aludtam. Erről ennyit.
Yoda viszont alig nyafizott, éjszaka pedig nem ébredt fel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése