A mai reggel izgalmasan kezdődött. Lizinek suli, nekem meló és Yoda már nem jöhet velem dolgozni. Tehát egyedül itthon kell hagynom. Tiszta frászban voltam egész délelőtt. Aztán hazafelé beugrottam Liziért a suliba, majd félve nyitottam a bejárati ajtót. Az összes katasztrófa film lejátszódott a gondolataimban, hogy milyen állapotban lelem az albérletem, lelki szemeim előtt már láttam, ahogy Yoda a kakis tappancsával összemászkálta a plafont és forgáccsá rágcsálta a cipős szekrényt. De nem így történt. A kis malacka fazonú ebedlim nyugodtan feküdt immáron új helyén, amiből ki tud mászni, meg vissza és a lakás tiszta maradt, nagydolog az újságon és a szekrény is épségben. Agyon smaciztam örömömben, amit nagyon értékelt. Amúgy is nagyon tud ám örülni, dobálja magát, remeg, nyalogat, tiszta epilepszia, tündéri. Imádom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése