Yoda hava

Szégyenteljes, hogy ennyi ideig nem írtam nektek, kéretik nem annyira haragudni, mint amennyire jogos volna.

Az elmúlt hónapok terméseként elmondható, hogy Yoda szobatiszta lett végre, leszámítva az örömkönnyeket, amik természetesen nem a szeméből csurognak. De az a tipikus "Balaton közepén barna sziget" azért már a múlté.

Mostanában fordult elő, hogy pisikéskor megemelte a lábát (persze csak az egyiket, hátul) de mivel ez azóta nem ismétlődött betudtam a magnézium hiány által kiváltott görcsnek. Viszont biszexuális és mindenkibe szerelmes. Magam részéről minden pasit kiheréltetnék, de úgy tűnik előbb-utóbb Yodánál meg is teszem, mert már képtelen a játékra koncentrálni, mindig csak a szex... (kéretik azon gúnyos megjegyzések mellőzését, miszerint a kutya hasonlít a gazdájára.)

Egyébként nagyon szeretetre méltó állatka ám őfenesége. Szeret "véletlenül" nekifutásból az ölünkbe ugrani, amikor ülünk a kanapén és azonnal, kb. egy ezredmásodperc alatt hangosan horkolva elaludni, ezzel jelezvén szándékát a maradásra. És ugye mondanom sem kell: tipikus férfi. Az, hogy horkol, még csak hagyján, még azt is elnézem, hogy kaja után hangosan böfög, de amit hátul kiereszt magából...na az valami pokoli. És a legviccesebb az egészben, hogy amikor megérzi a bűzt (amit a tudósok már elemeznek vegyifegyver készítése céljából) sértődötten felpattan és kirohan a szobából. Nehogymár metángáz mérgezést kapjon! Mi meg választhatunk: vagy lemaradunk a kedvenc Doktor House-unkról és menekülőre fogjuk, vagy öklendezünk, lilulunk, fetrengünk a sorozatbéli páciensekkel szolidaritást vállalva. Mindenesetre a lélegeztetőgép áldott dúsított oxigénjére nekünk van nagyobb szükségünk.

Ebedlim egyébként kisebb a korabelieknél. Mondhatni törpike. Ő született utolsónak és elfogyhatott az anyag, vagy mi. Még jó, hogy van feje, arra még jutott. Hülyén nézne ki anélkül. Viszont kb. pont ennyire lenne okos. Na jó, azért nem buta ám ő. Például ugat, ha jön valaki. Az már persze más kérdés, hogy ha belépne az ajtón, kitörő lelkesedéssel fogadná akár a betörőt is, sőt, simán csontig nyalná a bokáját, mert azt még eléri.
Ma meg leesett az első hó ezen a télen. Érdekes, hogy az ilyen első havaknak még szoktam örülni, most viszont a másodiknak járó hányingerrel küzdöttem, amikor kinéztem az ablakon. Aztán nagy nehezen tudomásul vettem, hogy hó ide, hideg oda, Yodát le kell vinnem pisilni. Beöltöztem, mintha mínusz ötven fok lenne és elindultunk. Lent aztán kuytám, az ész világbajnoka, észre sem vette a változást. Nem volt "kapkodom a lábam", sem "nem érzem a szagot, hova pisiljek?" Utána megnyalta a havat, rájött, hogy finom, így jóllakottan hazasétáltunk. Délután kirándultunk az erdőben, de ott sem volt különösebb meglepetés a jégkása. Na, majd ha ki sem látszik belőle...

Azért mindenesetre elfáradt, mert bekómálva horkol.

...És egy kép Yodáról. A történet: Barátnőméknél -Zsuéknál- voltunk, az előzményekben említett Német juhász és Mali (de nevezzük nevén őket, Castor és Kenny) társaságában. A nap ezerrel tűzött, a hőmérő higanyszála a menyország magasságába szökött, ebedlimet viszont ez egy cseppet sem zavarta, bár levegőért külön kérvényt nyújtott be a lélegzésügyi bizottsághoz. Egész nap rohangáltak a kertben, majd Yoda megszomjazott és inni ment a képen látható tálhoz. Szomjoltása közben a nagyon jóindulatú Kenny hátulról fenéken lökte, így az ivásból végül élményfürdés lett és szemmel láthatóan nagyon élvezte a pocakját hűsítő vizet, mert bizony ki nem lehetett kergetni onnan. Gondolkodom rajta, hogy felajánlom szolgálatait a vizimentőknél.

Mesélek...

Yoda közel fél éves. Leváltotta a fogait, ami nem jelenti azt, hogy nem cakkoz ki bármit, ami a fogai közé kerül. És ne higgyétek, hogy ezalól kivételt jelent a lakótelepi lakás vasbeton fala, Yoda ugyanis úgy döntött, hogy jól nézne ki egy dombormű a földtől számított tíz centi magasságban, hogy ő jól lássa.
Imád játszani, kedvence egy plüss teve és egy teniszlabda. Ha nem vagyok jó passzban, azonnal önzetlenül megosztja velem ezeket és nagyon értetlenül bámul, hogy én miért is nem kezdem el rágcsálni ezeket a fantasztikus dolgokat, pedig ha valami, hát ezek aztán csak úgy termelik az endorfint.
A szobatisztasága nem igazán tökéletes. Néha napokig nincs bepisilés-bekakilás, aztán elfelejti, hogy a wc csak humán használatra van és bár nem nőtt elég magasra, az még nem ok arra, hogy a padlón végezze a dolgát. Naná, hogy az utolsó cseppnél eszébe jut, hogy valami nem stimmel, ilyenkor hátracsapja a füleit és lábujjhegyen elskerázik a tett színhelyéről.
Yoda egyébként nagyon értelmes állat. Kultúráltan sétál póráz nélkül, odajön, ha behívjuk, ül, satöbbi, de kell neki az erős hangszín, merthát az a francos amnézia, ugyebár...
És nincs félelemérzete. Magasról tesz rá, hogy ki hívja ki őt egy párbajra, áll elébe. Egy Border Collie egészen közelről beleugatott az orcájába, Yoda unottan ránézett, rákoncentrált (anélkül nem tud ugatni ) és úgy leüvöltötte a Colli pofáját, hogy az elmenekült.
Barátnőméknél két nagytestű kutya van, egy Német juhász és egy Mali, de ebemet nem zavarja a méretbeli különbség, simán leteperi a Malit, aki persze udvariasságból egy icipicit hagyja magát.
Szóval Yoda egy hihetetlen nagy arc. Bátor, bújós, játékos kis hülyegyerek, egy pillanatra sem bántam meg, hogy hozzám került.

Sétálunk-sétálunk...

Yoda megkapta a harmadik oltását, letelt az azt követő hét, úgyhogy sétára fel! Amit vettem hámot, kb egy Bullmasztiff típusú felnőtt kutyára való, így elég érdekesen és sajátosan csatoljuk fel, nehogy elhagyjuk belőle a kutyát. Az első alkalommal semmiképp nem akart jönni, rángatózott, mint egy epilepsziás, de aztán csak rájött, mi a feladat. Mondanom sem kell, három perc után előadta a haldoklót, így kézben hoztuk fel.

Az utca népe már mindennek nézte őt, csak Francia bulldognak nem, így volt már Mopsz, de még vadászgörény is. Gondoltam, esetleg kiírok egy pályázatot, ki tud nagyobb baromságot mondani ebem mivoltára. Lehet, holnap valakinek majd denevér lesz, vagy a jó ég tudja. Eleinte nagyon vigyázott, nehogy rossz helyen végezze a dolgát, tehát lent nem pisilt, jó kutya módjára (szerintem vért izzadt, hogy így legyen) alig várta, hogy végre hazaérjünk és könnyítsen magán. Mostanában viszont előfordul, hogy mégiscsak elhuggyantja magát a parkban, de csakis véletlenül. És bár örül, hogy agyondícsérjük, az okát -arcáról sugárzó értelem megnyilvánulását elnézve nem tudja. Mindenesetre biztos ami tuti alapon azonnal hanyatt vágja magát, hogy mindenhol jól elérhetővé váljon simogatás céljából.

Amit nagyon imádok benne, hogy sosem üres a szája séta közben. Első alkalommal porszívó módjára letüdőzött egy cigaretta csikket, ami mire észbekaptam, már az emésztőrendszer felső szakaszában volt, de nem sokáig, mert itthon aztán visszaköszönt némi kajamaradékkal, így ki kellett dobnom a takaróját. Azóta nem dohányzik, hanem helyette apró fadarabok lógnak hanyagul a szájából. (az kevésbé káros az egészségre, viszont olcsóbb, mint az elektromos cigi).

Néha éjszakai álmatlanságban szenved, ilyenkor nyafog az ajtó előtt és a világ összes kincséért sem hagyja abba. Viszont jelez. Nekem kicsit rossz a hallásom, így csak sejtem, hogy a két vakkantás az akar lenni, de újabban, ha elmegy valaki az ajtó előtt, Yoda szól. Még jó, hogy nem költöttem feleslegesen a csengő megcsináltatására.

Mindent egybevetve, imádom ezt a kis szörnyeteget, Pisi manót, Büdi Malacot, Kaki-Matyit, (elnézést minden Sz.r Mátyás nevű olvasótól)Yodaazanyádúristenitmármegintidecsináltál-t, akinek kedvenc vécéje a nyitva felejtett gardróbszekrény, ahová jól eldugja a bűzlő végtemékét, hogy aztán én szaglászhassam, honnan ered a szag. Aztán jön a harapkiri.

Yoda szépen fejlődik, növöget. Kedvenc játéka továbbra is a pillepalack, de ha kap valamit, - jelen esetben jutalomfalatot - azonnal berángatja a helyére és megöli. A múltkor a sárgarépával is ezt tette, nem semmi a kis vadállat. Holnap kapja a következő szuriját, remélem ezt is jól viseli majd. Nemsokára már utcaképes lesz, amit nagyon várok, mert ha nem lent fogja végezni a dolgát, kénytelen leszek szerződést kötni a MÉH-hel, hogy legyen elég újságpapír. Mondanom sem kell, hogy már nem olyan kis édes pötyike pisilések vannak, hanem Balaton-nyi húgyok.

A kezeink pedig rojtosra vannak harapdálva, Yoda ugyanis leginkább rajtunk szereti élesebbé tenni anélkül is tű fogacskáit. És imád rosszalkodni, remek humorérzéke van: Liziért kellett volna mennem fél kettőre. Erre amikor látta, hogy készülődök, bespurizott az ágy alá (naná, hogy nem értem el) és csak annyira dugta ki az orrát alóla, hogy bosszantson, de el ne érjem. És meg mernék rá esküdni, hogy kiröhögött.

Yoda megnőtt...

Yoda áttért a Eukanuba kosztra tegnap este. Kimértem grammra az adagot leírás szerint, de nem ette meg az összeset, amit nem is csodálok, mert akkora hasa lett, mintha egybe lenyelt volna egy kisebb boroshordót, levegőt is alig kapott. Ma reggel megkapta a szintén kimért reggeli adagját, hozzá sem nyúlt. Gazdaságos kaja, az egyszer biztos. Havonta egyszer megeteted az ebet és kész. Amúgy elkezdtem kísérletezni étrend ügyben, mit szeret-nem szeret Yoda, eredmény: Él-hal a kígyóubiért, csokiért, a tésztát ellenségnek tekinti és le akarja győzni, a rizst pedig meghagyja Kínai kopasz kutya társainak.
A szobatisztaság akkor működik (újságra), ha nem vagyok otthon. Ahogy belépek a lakásba, Yoda rámtelepszik és attól kezdve annyi időre sem hagy egyedül, hogy elmenjen pisilni. Amikor főzök, mosogatok, stb. ráfekszik a papucsomra és vigyáz rám. Elválaszthatatlanok vagyunk. Délután pedig megkapja második oltását. Gondolkodom a chipeltetésén. A kép természetesen régi, csak a pocak miatt tettem fel.

Yoda alszik

Most nem akarok litániát írni Yoda alvási szokásairól, helyettem beszéljeneknek a képek, meg a videó. :)

Egyébként Yoda már szépen hallgat a nevére, ha hívom odajön hozzám, sokat játszik, rosszalkodik. Valamint kezdi nem szeretni az újságra pisilést, viszont ha rászólok, rettenetesen meg tud sértődni, ami abban nyilvánul meg, hogy betiplizik a helyére és "nem szól hozzám". Aztán általában belealszik a lelki fájdalomba.

Lizit rendszeresen megtámadja, rángatja a haját, harapdálja, ahol csak éri.

Lehetetlen nem szeretni őt.