Mesélek...

Yoda közel fél éves. Leváltotta a fogait, ami nem jelenti azt, hogy nem cakkoz ki bármit, ami a fogai közé kerül. És ne higgyétek, hogy ezalól kivételt jelent a lakótelepi lakás vasbeton fala, Yoda ugyanis úgy döntött, hogy jól nézne ki egy dombormű a földtől számított tíz centi magasságban, hogy ő jól lássa.
Imád játszani, kedvence egy plüss teve és egy teniszlabda. Ha nem vagyok jó passzban, azonnal önzetlenül megosztja velem ezeket és nagyon értetlenül bámul, hogy én miért is nem kezdem el rágcsálni ezeket a fantasztikus dolgokat, pedig ha valami, hát ezek aztán csak úgy termelik az endorfint.
A szobatisztasága nem igazán tökéletes. Néha napokig nincs bepisilés-bekakilás, aztán elfelejti, hogy a wc csak humán használatra van és bár nem nőtt elég magasra, az még nem ok arra, hogy a padlón végezze a dolgát. Naná, hogy az utolsó cseppnél eszébe jut, hogy valami nem stimmel, ilyenkor hátracsapja a füleit és lábujjhegyen elskerázik a tett színhelyéről.
Yoda egyébként nagyon értelmes állat. Kultúráltan sétál póráz nélkül, odajön, ha behívjuk, ül, satöbbi, de kell neki az erős hangszín, merthát az a francos amnézia, ugyebár...
És nincs félelemérzete. Magasról tesz rá, hogy ki hívja ki őt egy párbajra, áll elébe. Egy Border Collie egészen közelről beleugatott az orcájába, Yoda unottan ránézett, rákoncentrált (anélkül nem tud ugatni ) és úgy leüvöltötte a Colli pofáját, hogy az elmenekült.
Barátnőméknél két nagytestű kutya van, egy Német juhász és egy Mali, de ebemet nem zavarja a méretbeli különbség, simán leteperi a Malit, aki persze udvariasságból egy icipicit hagyja magát.
Szóval Yoda egy hihetetlen nagy arc. Bátor, bújós, játékos kis hülyegyerek, egy pillanatra sem bántam meg, hogy hozzám került.