2010. november 27., szombat

Yoda hava


Szégyenteljes, hogy ennyi ideig nem írtam nektek, kéretik nem annyira haragudni, mint amennyire jogos volna.

Az elmúlt hónapok terméseként elmondható, hogy Yoda szobatiszta lett végre, leszámítva az örömkönnyeket, amik természetesen nem a szeméből csurognak. De az a tipikus "Balaton közepén barna sziget" azért már a múlté.

Mostanában fordult elő, hogy pisikéskor megemelte a lábát (persze csak az egyiket, hátul) de mivel ez azóta nem ismétlődött betudtam a magnézium hiány által kiváltott görcsnek. Viszont biszexuális és mindenkibe szerelmes. Magam részéről minden pasit kiheréltetnék, de úgy tűnik előbb-utóbb Yodánál meg is teszem, mert már képtelen a játékra koncentrálni, mindig csak a szex... (kéretik azon gúnyos megjegyzések mellőzését, miszerint a kutya hasonlít a gazdájára.)

Egyébként nagyon szeretetre méltó állatka ám őfenesége. Szeret "véletlenül" nekifutásból az ölünkbe ugrani, amikor ülünk a kanapén és azonnal, kb. egy ezredmásodperc alatt hangosan horkolva elaludni, ezzel jelezvén szándékát a maradásra. És ugye mondanom sem kell: tipikus férfi. Az, hogy horkol, még csak hagyján, még azt is elnézem, hogy kaja után hangosan böfög, de amit hátul kiereszt magából...na az valami pokoli. És a legviccesebb az egészben, hogy amikor megérzi a bűzt (amit a tudósok már elemeznek vegyifegyver készítése céljából) sértődötten felpattan és kirohan a szobából. Nehogymár metángáz mérgezést kapjon! Mi meg választhatunk: vagy lemaradunk a kedvenc Doktor House-unkról és menekülőre fogjuk, vagy öklendezünk, lilulunk, fetrengünk a sorozatbéli páciensekkel szolidaritást vállalva. Mindenesetre a lélegeztetőgép áldott dúsított oxigénjére nekünk van nagyobb szükségünk.

Ebedlim egyébként kisebb a korabelieknél. Mondhatni törpike. Ő született utolsónak és elfogyhatott az anyag, vagy mi. Még jó, hogy van feje, arra még jutott. Hülyén nézne ki anélkül. Viszont kb. pont ennyire lenne okos. Na jó, azért nem buta ám ő. Például ugat, ha jön valaki. Az már persze más kérdés, hogy ha belépne az ajtón, kitörő lelkesedéssel fogadná akár a betörőt is, sőt, simán csontig nyalná a bokáját, mert azt még eléri.
Ma meg leesett az első hó ezen a télen. Érdekes, hogy az ilyen első havaknak még szoktam örülni, most viszont a másodiknak járó hányingerrel küzdöttem, amikor kinéztem az ablakon. Aztán nagy nehezen tudomásul vettem, hogy hó ide, hideg oda, Yodát le kell vinnem pisilni. Beöltöztem, mintha mínusz ötven fok lenne és elindultunk. Lent aztán kuytám, az ész világbajnoka, észre sem vette a változást. Nem volt "kapkodom a lábam", sem "nem érzem a szagot, hova pisiljek?" Utána megnyalta a havat, rájött, hogy finom, így jóllakottan hazasétáltunk. Délután kirándultunk az erdőben, de ott sem volt különösebb meglepetés a jégkása. Na, majd ha ki sem látszik belőle...

Azért mindenesetre elfáradt, mert bekómálva horkol.

2 megjegyzés:

  1. Szia Csilla!

    Ismételten egy nagyon szórakoztató beszámolót olvashattunk Tőled! Nagyon jókat nevettem. A sztori olvasása közben sokszor úgy éreztem, mintha Rokiról írnál. :-)
    Yoda nagyon szép, formás bulli!
    Kíváncsian várjuk a további bejegyzéseket!

    Üdv: Roki, Judit, Ákos

    VálaszTörlés
  2. Sziasztok!
    Bocsánat, de csak most látom, hogy ilyen kedvesek voltatok és írtatok nekem. Nagyon jólesik, hogy olvastátok a naplómat. Köszönöm szépen dícsérő szavaitokat, nemsokára jelentkezem.
    Szeretettel: Csilla

    VálaszTörlés