Lizi ma osztálykirándulásra ment, ami reggeltől késő délutánig tartott. Nekem viszont dolgoznom kellett délelőtt. Körzeti nővér vagyok egy háziorvosi rendelőben. A dilemma, hogy mi legyen Yoda-val? Kardinális gondomat megosztottam szeretett főnökasszonyommal, aki felajánlotta, hogy bevihetem a rendelőnek azon részébe, ahol nincs beteg. Jucus, a takarító nénink és egyben jótevő angyalkánk segített Yoda és lakása felcipelésében, aki a nagy üntyiprüntyizésben "véletlenül" ott ragadt. Sok vizet nem zavart mert szinte az egész rendelést végigaludta. Amikor már készültünk haza, megérkezett Móni, aki a mellettem lévő szobában szintén asszisztens és egyben kutyahomoszexuális, meg macska, és minden egyéb élőlény Terézanyuja. Ő egy másik bolygóról érkezett debil, de épp ezt szeretem benne. Meg betoppant Jucus is, Doktornő -a főnökasszonyom - pedig eleve bent volt, úgyhogy összegyűlt a nép kutyanyúzásra. Yoda pedig bemutatkozott. Jucusnak kirojtozta a csilliárdokat érő cipőfűzőjét, nagyon megölte. Hazafelé persze végigaludta az utat, teljesen kipukkadt.
Hazajöttünk kajált, (utána kapott egy negyed zsömlét rágcsálni, amivel aztán atomkatasztrófa utáni állapotokat idézett elő a konyhában) ivott, kicsit aludt és már indultunk is Liziért, amikor észrevettem, hogy a macija otthon maradt. Látván bánatos pofiját az anyósülésen levettem a mackó által inzultált Malackát a napellenzőmről és neki adtam. Boldog volt, kinyírta őt is a maci után. Mindenesetre hazafelé vettem neki néhány játékot, bár a legjobb játék mindig a legdrágább bőrcipő, az én esetemben egy bazidrága Scholl klumpa. Éljen. Már nagyon beilleszkedett családunkba, eltűntek a gátlásai, igazi ördögfiókává vált. Mindent leránt, amit ér, megesz, megöl, most épp Lizi hátizsákját húzta le a székről, amibe aztán belegabalyodott a lába, így fentről nézve olyan volt, mintha a táska életre kelt volna, merthogy Yoda nem látszott ki alóla. Mellékeltem egy videót, amit külön Gabinak ajánlok, hogy mosolyt csaljak az arcára.
