Sétálunk-sétálunk...

Yoda megkapta a harmadik oltását, letelt az azt követő hét, úgyhogy sétára fel! Amit vettem hámot, kb egy Bullmasztiff típusú felnőtt kutyára való, így elég érdekesen és sajátosan csatoljuk fel, nehogy elhagyjuk belőle a kutyát. Az első alkalommal semmiképp nem akart jönni, rángatózott, mint egy epilepsziás, de aztán csak rájött, mi a feladat. Mondanom sem kell, három perc után előadta a haldoklót, így kézben hoztuk fel.

Az utca népe már mindennek nézte őt, csak Francia bulldognak nem, így volt már Mopsz, de még vadászgörény is. Gondoltam, esetleg kiírok egy pályázatot, ki tud nagyobb baromságot mondani ebem mivoltára. Lehet, holnap valakinek majd denevér lesz, vagy a jó ég tudja. Eleinte nagyon vigyázott, nehogy rossz helyen végezze a dolgát, tehát lent nem pisilt, jó kutya módjára (szerintem vért izzadt, hogy így legyen) alig várta, hogy végre hazaérjünk és könnyítsen magán. Mostanában viszont előfordul, hogy mégiscsak elhuggyantja magát a parkban, de csakis véletlenül. És bár örül, hogy agyondícsérjük, az okát -arcáról sugárzó értelem megnyilvánulását elnézve nem tudja. Mindenesetre biztos ami tuti alapon azonnal hanyatt vágja magát, hogy mindenhol jól elérhetővé váljon simogatás céljából.

Amit nagyon imádok benne, hogy sosem üres a szája séta közben. Első alkalommal porszívó módjára letüdőzött egy cigaretta csikket, ami mire észbekaptam, már az emésztőrendszer felső szakaszában volt, de nem sokáig, mert itthon aztán visszaköszönt némi kajamaradékkal, így ki kellett dobnom a takaróját. Azóta nem dohányzik, hanem helyette apró fadarabok lógnak hanyagul a szájából. (az kevésbé káros az egészségre, viszont olcsóbb, mint az elektromos cigi).

Néha éjszakai álmatlanságban szenved, ilyenkor nyafog az ajtó előtt és a világ összes kincséért sem hagyja abba. Viszont jelez. Nekem kicsit rossz a hallásom, így csak sejtem, hogy a két vakkantás az akar lenni, de újabban, ha elmegy valaki az ajtó előtt, Yoda szól. Még jó, hogy nem költöttem feleslegesen a csengő megcsináltatására.

Mindent egybevetve, imádom ezt a kis szörnyeteget, Pisi manót, Büdi Malacot, Kaki-Matyit, (elnézést minden Sz.r Mátyás nevű olvasótól)Yodaazanyádúristenitmármegintidecsináltál-t, akinek kedvenc vécéje a nyitva felejtett gardróbszekrény, ahová jól eldugja a bűzlő végtemékét, hogy aztán én szaglászhassam, honnan ered a szag. Aztán jön a harapkiri.

Yoda szépen fejlődik, növöget. Kedvenc játéka továbbra is a pillepalack, de ha kap valamit, - jelen esetben jutalomfalatot - azonnal berángatja a helyére és megöli. A múltkor a sárgarépával is ezt tette, nem semmi a kis vadállat. Holnap kapja a következő szuriját, remélem ezt is jól viseli majd. Nemsokára már utcaképes lesz, amit nagyon várok, mert ha nem lent fogja végezni a dolgát, kénytelen leszek szerződést kötni a MÉH-hel, hogy legyen elég újságpapír. Mondanom sem kell, hogy már nem olyan kis édes pötyike pisilések vannak, hanem Balaton-nyi húgyok.

A kezeink pedig rojtosra vannak harapdálva, Yoda ugyanis leginkább rajtunk szereti élesebbé tenni anélkül is tű fogacskáit. És imád rosszalkodni, remek humorérzéke van: Liziért kellett volna mennem fél kettőre. Erre amikor látta, hogy készülődök, bespurizott az ágy alá (naná, hogy nem értem el) és csak annyira dugta ki az orrát alóla, hogy bosszantson, de el ne érjem. És meg mernék rá esküdni, hogy kiröhögött.

Yoda megnőtt...

Yoda áttért a Eukanuba kosztra tegnap este. Kimértem grammra az adagot leírás szerint, de nem ette meg az összeset, amit nem is csodálok, mert akkora hasa lett, mintha egybe lenyelt volna egy kisebb boroshordót, levegőt is alig kapott. Ma reggel megkapta a szintén kimért reggeli adagját, hozzá sem nyúlt. Gazdaságos kaja, az egyszer biztos. Havonta egyszer megeteted az ebet és kész. Amúgy elkezdtem kísérletezni étrend ügyben, mit szeret-nem szeret Yoda, eredmény: Él-hal a kígyóubiért, csokiért, a tésztát ellenségnek tekinti és le akarja győzni, a rizst pedig meghagyja Kínai kopasz kutya társainak.
A szobatisztaság akkor működik (újságra), ha nem vagyok otthon. Ahogy belépek a lakásba, Yoda rámtelepszik és attól kezdve annyi időre sem hagy egyedül, hogy elmenjen pisilni. Amikor főzök, mosogatok, stb. ráfekszik a papucsomra és vigyáz rám. Elválaszthatatlanok vagyunk. Délután pedig megkapja második oltását. Gondolkodom a chipeltetésén. A kép természetesen régi, csak a pocak miatt tettem fel.

Yoda alszik

Most nem akarok litániát írni Yoda alvási szokásairól, helyettem beszéljeneknek a képek, meg a videó. :)

Egyébként Yoda már szépen hallgat a nevére, ha hívom odajön hozzám, sokat játszik, rosszalkodik. Valamint kezdi nem szeretni az újságra pisilést, viszont ha rászólok, rettenetesen meg tud sértődni, ami abban nyilvánul meg, hogy betiplizik a helyére és "nem szól hozzám". Aztán általában belealszik a lelki fájdalomba.

Lizit rendszeresen megtámadja, rángatja a haját, harapdálja, ahol csak éri.

Lehetetlen nem szeretni őt.